A nevem Elena Tate. Vérfarkas vagyok. Évek óta az erdőben élek,egyes egyedül. Azóta élek itt,mióta megöltem a családomat. Jól hallottátok. Sajnos megtörtént ès igen csak nem vagyok rá büszke. Úgy, öt éves lehettem. Most meg már 16. Telnek az évek. Az apám még él. De nem tudom,hogy hol. Hiányzik nekem. Azt,hiszik az emberek,hogy a farkasok veszélyesek.De,akkor nem bántunk,ha nincs rá okunk. Az viszont egy ok,ha egy nagy lándzsa lóg ki a mellkhasodból. Teliholdkor viszont igen veszélyesek vagyunk. Csak egyet nem értek. Hogy lehetek vérfarkas,mikor az egyik szülöm sem az? Lehet megharaptak? Áh,nem hiszem. Arra emlékeznék.
3 héttel később....
Telihold van. Hangokat hallok körülöttem. Csak nem vadászok? Futni kezdek,de valami követ ami majdnem olyan erős. Hogy lehetséges ez? Egy ember sem olyan gyors mint egy vérfarkas. Akkor mi ez? Egyszer csak fáradok. Egy vérfarkasra leszek figyelemes. Sárga a szeme. Ez egy Béta,talán?
A szívverése gyors. Sőt, iszonyatosan gyors. Nincs egyedül. Ez mègis mit jelentsen?
Odajön hozzám és ezt mondja:
-Most már biztonságban vagy!
Ezt mégis,hogy èrti? Eddig nem voltam biztonságban?
Felkap és a karjában visz egy autóig. Mi folyik itt? Egy másik fiú vezeti az autót. Ketten vannak. Nem tudom,hogy féljek vagy ne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése